finit

A finit igealak önálló állítmányként használható, rendszerint személyt, számot, időt vagy módot jelölő igealak.

Vagyis: olyan igealak, amely önállóan a mondat állítmánya lehet, és rendszerint valamilyen nyelvtani információt is kifejez, például:

• személyt,
  számot,
  időt,
  módot.

Például:

• "A király épít."
• "A király épített."
• "A királyok építenek."

Az épít, épített, építenek finit igealakok, mert önálló állítmányként használhatók.

Ezzel szemben a nem finit alakok, például a magyar építeni, építve, építő, önmagukban általában nem alkotnak teljes állítmányt: "A király templomot akar építeni."

Itt az akar a finit igealak, az építeni pedig nem finit főnévi igenév.

A finitjelölő előtag pedig olyan prefixum, amely azt jelzi, hogy az adott igealak finit.