A sumer nyelvet az ókori Mezopotámia déli részén beszélték, azon a területen, amely nagyjából a mai Iraknak felel meg. Mai elnevezése a nyelv akkád nevéből, a šumeru szóból származik. A sumer megnevezés eme-gir volt, amelynek jelentése talán „anyanyelv”.
A sumer nyelvi izolátum (más elnevezéssel: szigetnyelv), vagyis nem ismerjük sem ókori, sem modern rokon nyelvét. Holt nyelv, ezért kizárólag írott források alapján tanulmányozható. A sumer nyelvet ékírással jegyezték le, amely logografikus és fonografikus elemeket egyaránt alkalmazó írásrendszer.
A sumer alapvetően agglutináló nyelv, melyet megosztott ergativitás jellemez. Nyelvtani nemrendszere az emberi és nem emberi tárgyak megkülönböztetésén alapul. Igei véghelyzetű nyelv, vagyis az ige rendszerint a mondat végén áll, az igét megelőző szavak sorrendjét pedig a mondat információs szerkezete határozza meg.
következő fejezet: