Az első írásos dokumentumok, melyeket minden valószínűség szerint sumer nyelvet beszélő emberek készítettek, az i. e. 4. évezred végéről származnak. Ezeket a szövegeket logografikus írással jegyezték le, amely bármely nyelven olvasható, ezért nyelvtani elemzésre nem alkalmas.
A sumer nyelv nyelvtani leírásának írott forrásai ezért főként az i. e. 3. és 2. évezredből származnak. A nyelvet azonban vallási és tudományos célokra még az i. e. 1. évezredben is használták. Az i. e. 1. évezredből fennmaradt sumer szöveganyag ugyanakkor már nem a nyelv anyanyelvi beszélőitől származik, ezért nem nyújt biztos alapot a sumer nyelv nyelvtani leírásához.
Az i. e. 2. évezredi szövegek megítélése szintén bizonytalan. E korszak legfontosabb szövegcsoportját ugyanis azok az irodalmi művek alkotják, amelyeket az óbabiloni korban — körülbelül i. e. 2014 és 1595 között — oktatási célokra vagy kultikus gyakorlatban használtak. Az írnokok bizonyosan nem voltak a sumer nyelv anyanyelvi beszélői, és ez nyelvtani szabálytalanságokhoz vezetett, legalábbis az i. e. 3. évezredi szöveganyaghoz képest. Ugyanakkor a nyelv számos alaktani sajátossága éppen ebben az időszakban válik először megfigyelhetővé, a sumer nyelv intenzív tanulmányozásának és az írott források másolásának köszönhetően.
A sumer nyelv leíró nyelvtanai ezért főként az i. e. 3. évezred második feléből származó szöveganyagra épülnek. Az ezt megelőző korszakokhoz tartoznak az Ur városából származó archaikus szövegek (körülbelül i. e. 2800-ból), valamint a Fara periódus szövegei (körülbelül i. e. 2600-ból). Mindkét szövegcsoport több műfajt foglal magában, így közigazgatási, jogi, lexikális, sőt irodalmi szövegeket is. Helyesírásuk azonban sokszor hibás, ezért nem alkalmasak nyelvtani kutatásra.
A jelen nyelvtan alapjául elsősorban a következő sumer szövegkorpuszok szolgálnak:
ósumer korszak (körülbelül i. e. 2470–2340)
óakkád korszak (körülbelül i. e. 2340–2200)
újsumér korszak:
- Lagas II korszak (körülbelül i. e. 2200–2113)
- Ur III korszak (körülbelül i. e. 2112–2004)
A sumer nyelvű szövegek korpusza mind terjedelmét, mind változatosságát tekintve jelentős; számuk meghaladhatja a százezret. Ezek között hatalmas mennyiségű gazdasági és közigazgatási irat, nagyszámú irodalmi szöveg, lexikális szöveg (vagyis szó- és jellista), királyi felirat, levél, jogi szöveg, matematikai szöveg, sőt nyelvtani szöveg is található.
Sajnos ennek a viszonylag nagy szöveganyagnak csak igen kis része használható fel nyelvészeti leírásra, mivel az írott források mintegy 90 százaléka közigazgatási feljegyzésből áll.
következő fejezet: