A nyelvészeti leírásban a C mássalhangzót, a V pedig magánhangzót jelöl. Ezekkel a betűkkel egy szótag hangfelépítését lehet röviden leírni.
- CV = mássalhangzó + magánhangzó, például ka
- VC = magánhangzó + mássalhangzó, például am
- CVC = mássalhangzó + magánhangzó + mássalhangzó, például tam
A C₁ és C₂ alsó indexei azt mutatják, hogy a szótag első és második mássalhangzójáról van szó. A C₁VC₂ képlet tehát egy mássalhangzóval kezdődő és mássalhangzóval végződő, vagyis zárt szótagot jelöl.
A sumér ékírásban a zárt szótagokat nem mindig lehetett egyetlen megfelelő jellel leírni. Ezért kerülő írásmódokat alkalmaztak. Eblában például a C₁VC₂ szerkezetű szótagot két CV-jellel írhatták le:
C₁V–C₂V → C₁VC₂
Például: ta–ma → tam
Mezopotámiában később CV- és VC-jelek összekapcsolásával is jelölhették ugyanezt: C₁V–VC₂ → C₁VC₂
Például: ta–am → tam
A kötőjellel elválasztott jelek tehát az írásmódot mutatják, míg a jobb oldali alak azt, hogyan kellett a szótagot olvasni.