Amikor a 19. század elején megfejtették az ékírást, három ékírással lejegyzett nyelvet fedeztek fel: az akkádot, a perzsát és az elámit. A kutatók csak az akkád szövegek alaposabb megértése után ismerték fel, hogy egy további, ezektől különböző nyelven írt szövegek is léteznek. A ninivei királyi könyvtár számos kétnyelvű forrást szolgáltatott, főként lexikai listákat és akkád fordítással ellátott irodalmi szövegeket, amelyek jelentősen hozzájárultak a sumer írás és nyelv megfejtéséhez.
A sumer nyelv első szisztematikus nyelvészeti leírására Arno Poebel tett kísérletet 1923-ban megjelent Grundzüge der sumerischen Grammatik című művében. Kutatása az akkor rendelkezésre álló írott forrásanyagon alapult. Adam Falkenstein 1949-ben és 1950-ben megjelent kétkötetes Grammatik der Sprache Gudeas von Lagash című munkája a Lagas II. korszakból származó, homogén szövegcsoport nyelvtanának kidolgozására tett kísérletet. A következő évtizedekben jelentősen gyarapodott a sumer nyelv írott forrásanyaga, és ezzel együtt egyre nagyobb igény mutatkozott egy olyan sumer nyelvtanra, amely a frissen publikált anyagot is figyelembe veszi. Marie-Louise Thomsen 1984-ben jelentette meg The Sumerian Language című tankönyvét, amelyet mindmáig használnak. A 2001-ben kiadott harmadik kiadás csupán egy, az 1984 után megjelent szakirodalmat felsoroló függelékkel egészült ki; a főszöveg változatlan maradt.
További fontos publikáció Pascal Attinger 1993-ban megjelent Eléments de linguistique sumérienne című munkája, amely egyetlen ige nyelvtani és szemantikai tulajdonságainak átfogó vizsgálata, ugyanakkor egy hosszú, a sumer nyelvtanát ismertető részt is tartalmaz (141–314). Joachim Krecher Zur Sumerischen Grammatik (1998) című oktatási anyaga 2015-ben vált online hozzáférhetővé. Rövidebb nyelvtanok Dietz Otto Edzard Sumerian Grammar (2003), valamint Daniel A. Foxvog online elérhető Introduction to Sumerian Grammar (2016) című művei. Abraham H. Jagersma monumentális doktori disszertációja, az A Descriptive Grammar of Sumerian (2010) a nyelv részletes referencia-nyelvtana, amely az előző évtizedek tudományos vitáira épít, és összegzi a sumer nyelvre vonatkozó jelenlegi ismereteket. A nyelv rövidebb nyelvtani áttekintései közé tartozik Michalowski 2004, Rubio 2007 és Zólyomi 2007.
Sajnálatos módon nem áll rendelkezésre modern sumer szótár, ami a sumer nyelv elsajátítását még nehezebbé teszi. A Pennsylvania Sumerian Dictionary (= PSD) projekt nyomtatásban csak az A és B betű anyagát jelentette meg (Sjöberg et al. 1984–1998). A PSD online változata valamennyi betűt lefedi, de lényegében csupán glosszárium (= ePSD, http://psd.museum.upenn.edu/epsd1). Daniel Foxvog Elementary Sumerian Glossary (2016b) című műve rendkívül értékes segédkönyv, és a kezdők számára szintén hasznos a Volk-féle kresztomátia (Volk 2012) glosszáriuma és jellistája.
A sumer szavak jelentésére vonatkozó információkhoz érdemes továbbá fellapozni a „Leipzig-Münchner Sumerischer Zettelkasten” című anyagot (http://www.assyriologie.uni-muenchen.de/forschung/forschungsprojekte/sumglossar/zettelkasten2006_09.pdf, utoljára frissítve 2006-ban), a „The Index to the Sumerian Secondary Literature” adatbázist (http://oracc.museum.upenn.edu/issl), valamint Pascal Attinger „Lexique sumérien-français” című munkáját (http://www.iaw.unibe.ch/unibe/portal/fak_historisch/dga/iaw/content/e39448/e99428/e122665/e122821/pane123080/e199038/Lexiquesumrien-franais.pdf).
A legfontosabb ékjeljegyzékek Borger 2003 és Mittermayer 2006.